Van egy írás a neokohn-on a rabszolgaságról, ami kiváló példája a "polgári-liberális" történelemértelmezésnek. 

Vegyük sorra miben nyilvánul meg ez a sajátos világlátás.

1. A középkori jobbágyság és a rabszolgaság intézményének összemosása

"A kereskedelem és az ipar növekedésével a városi polgárok szabadsága meghódította a vidéket, s végül kikényszerítette a gúzsba kötött vidéki népesség felszabadítását a feudális kötöttségek és járadékok alól. S a polgári szabadság elve az ami egyben kikényszerítette a szolgaság minden formájának eltörlését is."

Ennyire nem lehet összemosni a jobbágyság és a rabszolgaság intézményét. A jobbágyokat nem pénzért adták-vették, nem tartoztak kizárólagosan urukhoz, létezett a szabad költözés joga - amit persze időnként megpróbáltak korlátozni, végül pedig el is törölték: nálunk jogilag a Dózsa-felkelés után (de facto inkább 1700-as évek elején). A középkor nagyobb részében azonban nem létezett röghöz kötés, 'örökös' (vagy 'második') jobbágyság, amivel a szerzőnek - egyébként jogosan - problémája van.
A szabad elköltözés joga korunk szabad munkahely-választásával rokonítható. Ami - amikor ténylegesen biztosított jog volt - féke és egyensúlya lehetett az említett 'földesúri önkénynek'.

2. Mindenfajta elnyomás gyökere 'az arisztokratikus katonai és teokratikus elitek'

A rabszolgatartó római birodalom hanyatlásával indult a rabszolgaság intézményének hanyatlása is Európában. Erre erősített rá a keresztény kultúra terjedése. A keresztény hitre térést követően Európa legtöbb országában fokozatosan korlátozottá vált a keresztény rabszolgák adásvétele. Koblenzi tanács 922, London 1102 és Armagh 1171 példák arra, hogy az egyház megtiltotta keresztény rabszolgák adásvételét.

Másik igen egyszerűsített világlátás ebben a mondatban:

"Ekkor emelkedett ki a harcos elit, amely fizikai erőszakkal a szolgaság különböző formáiba kényszerítette saját társadalmának és idegen népek termelőit, saját jóléte és hatalma biztosítása érdekében."

Minden népnek és minden társadalmi berendezkedésnek van elitje, arisztokráciája, értelmisége, nevezzük azokat bárhogy is. Az ő feladatuk a vezetés, az irányok meghatározása. Nem létezhet rend ott, ahol mindenki a saját vezetője akar lenni (a libertárius álom). És nyilvánvalóan ezen vezető réteg feladata megvédeni a népüket egyrészt más népekkel, másrészt a belső ellenségeikkel szemben is. Ez átcsaphat kizsákmányolásba is, de alapvetően legitim feladatokat lát el. Ennek tagadását valamiféle megrögzött államellenes gondolkodásmódban látom.

3. A városi élet felmagasztalása

"A városi levegő szabaddá tesz"

"A városok és a városi polgárok világa meg tudta őrizni szabadságát a római birodalom bukását követő korszakban, és ennek révén ellensúlyt képzett a katonai és egyházi elitekkel szemben."

A városoknak és a városi életnek vannak tagadhatatlan előnyei, de ezek mellett azért szólni kell annak hátrányairól is. A vidékről városba költöző a természet erőitől való függést felcseréli a más emberektől, a gazdaságtól való függésre. A természettel való szorosabb együttélést a mesterséges, emberek építette keretek közötti létre. A több mindenhez értés (ezermesterség) szükségességét a specializációra. Ez a változás nem minden esetben jelent csupán hasznot.

4. A szabad piac és polgári szemlélet szerepe a rabszolgatartás felszámolásában

"A szabad piac volt az, amely felszabadította az eddig a rabszolgaság vagy feudális kötöttség által lebéklyózott emberi alkotásvágyat és képességet"

"...a rabszolgaellenes tömegmozgalom egyben kiállt a politikai élet demokratizálása érdekében is a merkantilista politikát folytató központi hatalommal szemben."

Ez a pont az, ami az egyik legkevésbé védhető a történetben. Nézzük meg a hivatkozott amerikai rabszolgaság gyökereit, majd az azt lezáró polgárháború körülményeit.

Karolina az első szó szoros értelmében vett rabszolgatartó állam. Karolinába viszont elsősorban Barbados felől érkezett a rabszolgaság. A karibi-térségben főként angolok és hollandok voltak jelen. Az első robbanásszerű gazdasági siker is itt Barbadoson jött létre, főként a cukornád termesztésének köszönhetően, 40000 rabszolgával.  1663-tól megkezdődött Észak- és Dél-Karolina betelepítése, ahova rengeteg barbadosi telepes érkezett - így a rabszolgatartó közösségből is - amely meghatározta ennek a fontos déli államnak az arculatát. 

Azokon a karibi-szigeteken, ahol a spanyolok, portugálok és franciák vetették meg lábukat úgy kezelték a rabszolgákat, mint tényleges vagy reménybeli keresztényeket, akiknek lelkük és jogaik vannak - vagyis nem vagyontárgyként. Az angol és a holland protestánsok által birtokolt szigeteken a rabszolgaság szemlélete az Ószövetségen alapult, a rabszolgákat egyszerűen ingóságnak tekintették.

Miért érdekes ez? Azért például, mert egyrészt Anglia, másrészt Hollandia azok az országok, amelyek a tengeri kereskedelem szempontjából előnyös fekvésűek, a középkor óta fejlett városi kultúrával rendelkező országok, valamint a kapitalizmus úttörőjének számítottak Európában. A holland kelet-indiai és nyugat-indiai társaságok voltak a világ első igazi multinacionális vállalatai a világon, amelyek igencsak kivették a részüket a rabszolga-kereskedelemből. Aki elítéli a rabszolgaságot, annak ezt a materialista, kereskedelmi szellemet is el kell ítélnie.

A történet folytatódik az első ipari forradalommal, ami a rabszolgaság egy teljesen új formájához vezetett. Azelőtt a rabszolgák túlnyomórészt a mezőgazdasági termelés ritmusában dolgoztak, és nem alkalmazták őket tömegesen, inkább a földbirtokos háztartásához tartoztak. A gőzgép feltalálása után a rabszolgamunkát a gépek ritmusához igazították. Ugyanígy Délen a gyapotmagtalanító gép feltalálásával új lendületet kapott a rabszolgaság, ami akkoriban ott már visszafejlődőben volt.

De szóljunk a 'szabad piaci' érvről is. Pontosan Dél volt az, amely a szabad piac híve volt, óriási hasznot termelve a gyapottermelésből és a rabszolgaságból, amíg a 'demokratikus'-nak tartott Észak a saját iparát védő vámok híve volt és amelyeknek Délre történő kiterjesztésével gyakorlatilag kiprovokálta a polgárháborút.

Összefoglalva tehát, a szabad piac és a 'középkori erkölcsök' alól felszabadult polgári szemlélet a történelem hosszabb periódusaiban inkább hozzájárult, mintsem megszüntette a rabszolgaság intézményét.