Az előző bejegyzésben egy szempont alapján állítottam párhuzamba a két világháborút a jelenlegi háborúval. Csak jeleztem, hogy más szempontból viszont károsnak és félrevezetőnek tartom, ha Putyint Hitlerhez hasonlítják. Személyükben, politikájukban, mindenek előtt pedig az általuk vezetett országok, népek karakterében markáns különbségek vannak. Ennek megfelelően egy különbséggel terveztem folytatni, de ehelyett inkább „lecsapok egy magas labdát” egy kisebb jelentőségű párhuzammal. Utánakerestem, de nem találtam, hogy már más írt volna erről vagy ezt konkrétan kiemelte volna. 

Február 25-én, a háború elkezdésének másnapján jött a hír, hogy Moszkva „megfenyegette” Svédországot és Finnországot, egészen pontosan azt mondta az orosz külügyi szóvivő, hogy „súlyos katonai és politikai következménnyel járna” az, ha akár Svédország, akár Finnország csatlakozna a NATO-hoz. Érthető reakció a jelenlegi helyzetben (még ha örülni nem is lehet neki), mert ez a lépés valóban tovább élezné a konfliktust.

Ennek kapcsán jutott eszembe a talán kevésbé közismert 1939/40 téli skandináv helyzet.
'39 novemberében kitört a finn-szovjet „téli háború” , erről így ír a magyar nyelvű wikipédia:

A világ közvéleménye a kezdetektől mélyen együttérzett a finn néppel, amely azonban minden felé irányuló rokonszenv ellenére gyakorlatilag magára maradt. [...] Nagy-Britannia és Franciaország végül szervezett gyorsan egy 50 000 fős expedíciós hadsereget, amelyet Észak-Norvégiából vetettek volna be (egyesek szerint csak az észak-svédországi vasércbányák védelmében). De egyrészt ennek bevetése (politikai okokból) vontatottan haladt, másrészt pedig a finn vezetés sem akarta, hogy országuk – Spanyolországhoz hasonlóan – a nagyhatalmak küzdőtere legyen. Önkéntesek azonban érkeztek Finnországba viszonylag nagy számban.

Az angol nyelvű oldal a következőkkel egészíti ezt ki (angolszász történészekre hivatkozva):

1939. december 27-én az angol-francia haditanács felhívást intézett Norvégiához és Svédországhoz, hogy segítsenek Finnországnak és támogassák a szövetségeseket a háborúban. Norvégia és Svédország január 5-én elutasította a felkérést. Ezekután a szövetségesek új tervet dolgoztak ki, melynek értelmében követelték Norvégiától és Svédországtól, hogy engedje át a szövetséges csapatokat az országukon, és mindezt egy Nemzetek Szövetsége határozatra hivatkozva. Az expedíciós csapatok Narvikból vonattal mentek volna a finnekhez [és itt érdekes!] a svéd bányákon keresztül. Ezt a követelést jan. 6-án küldték el, amit hat nappal később a két ország visszautasított.

Mindez azzal áll kapcsolatban, hogy Hitler megfenyegette a svédeket, hogy amennyiben szövetséges csapatokat engednek területükre, az azonnali megszállást eredményezne.

Ehhez kapcsolódó másik tény, hogy a britek '40 tavaszára tervezték Norvégia és Svédország megszállását (Plan R 4), de a németek ebben megelőzték őket, ahogy az közismert (Weserübung hadművelet).

+1
A hab a tortán a svéd volt kormányfő tweetje még egy évvel ezelőttről, amiben a németek ellen tényleges harcot folytató dánokat és norvégeket bírálta:

1940-ben Svédország védelmi erői éppen nem kaptak volna csillagos ötöst de Norvégiánál és különösen Dániánál mindenképpen jobban voltak. [..] ha anno Adolf Hitler Svédország megszállása mellett dönt, na az harc lett volna.