Született nemrég egy írás egy bloggertől, akinek írásait egyébként sokra tartom - aktuálpolitikáról/történelemről stb. - de talán mivel, hogy ortodox keresztény, ez jobban befolyásolja világnézetét és a protestánsokról való véleményét, mint az indokolt lenne.
Szerinte a protestantizmus az oka a mai helyzetnek, a liberális világrendnek, és felteszem Magyarország történetének 19-20. századi negatív fordulatainak is. Ez azért egy elég kisarkított álláspont, még ha van is benne igazság.
1. Egyrészt azt inkább el tudom fogadni, hogy elindított olyan folyamatokat, amik aztán elvezettek az ateizmus, a marxizmus kialakulásához, elindított olyan gondolatokat, amelyeket továbbgondoltak és végül ez vezetett oda, hogy az országok sorra eldobták keresztény jellegű államberendezkedésüket, a királyság intézményét. Mindezzel gyakorlatilag betöltötték az Igét: "a hatalmasságot megvetik és a méltóságokat káromolják."
De mégsem lehet teljesen Luther és kortársai nyakába varrni mindezeket a bűnöket. Aki ortodox, az tudtommal nem fogadja el a katolicizmus és a pápaság jónéhány dogmáját, ahogy Lutherék sem fogadták el. És ha ismeri a történelmet, tudja, hogy az 1517 és az utána történtek egy reakció volt a kereszténység korabeli állapotára.
Miért ne lehetne köztes álláspontra helyezkedni és egyszerre elvetni a katolicizmus és a protestantizmus szélsőségeit, eretnekségeit? Attól még, mert napjainkban azt látjuk, hogy válságban van a liberális államberendezkedés, miért kellene automatikusan egy 1517 előtti világot idealizálni? Miért ne lehetne úgy keresztény alapokon álló egy ország, hogy közben nem tekinti legfőbb tekintélyének a mindenkori római püspököt? Hogy nem számít eretneknek az, aki lefordítja a Bibliát a saját nyelvére? Hogy a vezetők egyensúlyt próbáljanak teremteni a kereszténység alapértékei és pl. a vallás- és szólásszabadság inézménye között?
2. Nem tudom a blogger járt-e Erdélyben, én három alkalommal voltam 1-1 hétre. Két dolog nagyon megmaradt - a táj szépsége mellett. Az egyik, hogy az emberek általában vallásosak. Ezt több beszélgetésben is érzékeltem. Magyarország Erdélyhez képest egy ateista ország (kisarkítva). Én ott sokkal természetesebbnek éreztem, amikor hitbeli-vallási kérdésekről beszéltünk. Azt mondani, hogy az erdélyi magyarok fele "látens ateista", vagy ilyesmi erős túlzás. Valószínűleg egyébként azért is lehet így, mert kevesebb ott a nagyváros, közelebb élnek az emberek a természethez, jobban őrzik hagyományaikat. A másik dolog, hogy Székelyföldön járva sokkal jobban értettem, hogy mit jelent magyarnak lenni, az ott élők - valószínűleg a napi nehézségek miatt is - rá vannak kényszerítve, hogy erős identitással rendelkezzenek. Ilyet itthon én nem tapasztaltam és megerősített, hogy van jövője a határon túli magyaroknak.
3. Amikor ennyire kárhoztatjuk a reformátusokat, akkor nem árt figyelembe venni azt a tényt is, hogy a jelenlegi kormányban mennyi református dolgozik. Akik éppenséggel szemben állnak az ateista államberendezkedéssel. Tehát félrevezető lenne azt mondani, hogy katolikus+ortodox = konzervatív, protestáns=liberális, mégha valóban létezik egy ilyen trend és van alapja ennek az állításnak.
Hogy miért így alakult történelmileg, az szerintem egy komoly arány- és egyensúlytévesztés. A protestantizmus és a protestáns gondolkodók túl későn vették észre, hogy már nem a katolicizmus a legfőbb ellenfelük, hanem a marxizmus, az ateizmus, a forradalmiság, a függetlenedési eszme, a szeparatizmus, az individualizmus stb. Már a késő 18. században, legkésőbb a 19. század elején közeledniük kellett volna (politikai értelemben) a katolikusok felé. Ezt nem tették meg, és inkább ennek köszönhető, hogy olyan világban élünk, amilyenben.
