Touché!

Touché!

Amerikai és Európai Egyesült Államok

2020. február 27. - entrpnr

Nemrég jelent meg egy interjú, amiről érdemes pár szót ejteni. A beszélgetés magyar szempontból releváns üzenete - az Európai Unió integrációjának problémája - teljesen helyénvaló: bármiféle Európa-projektnek csak az lehet az alapja, ami tiszteletben tartja a kulturális, regionális és történelmi sajátosságokat. A beszélgetés másik fele érdemel némi kiegészítést, helyreigazítást.
(Roger Pilon egyébként egy "őszinte" angolszász típusú liberális, aki amellett, hogy erősen piacpárti szemléletű, minden problémára a "nagyobb kormányzat = kisebb egyéni szabadság <-> kevesebb kormányzat = nagy egyéni szabadság" egydimenziós koordinátarendszerben próbálja megtalálni a választ.)

Az EU föderalizálási törekvéseit az Amerikai Egyesült Államokban már megvalósult gyakorlattal veti össze. És ez a folyamat, az USA tagállamok szuverenitásának csökkenése és az ezzel párhuzamosan végbement washingtoni hatalomkoncentráció, fontos tanulságokkal szolgálhat az európai országok és Brüsszel kapcsolatának tekintetében is.

20190221pht27928_original.jpg

Az Amerikában végbement folyamat fontosabb állomásai kicsit részletesebben:

1. 1866-68. Pilonnak mindjárt ellent is mondva, a 14. alkotmánykiegészítés valójában már az első komoly "egyensúly-felborító" lépés. Az amerikai polgárháború végén, Lincoln meggyilkolása után a konzervatívabb, Déllel szolidáris Andrew Johnson lett az elnök. A Kongresszusból a déli államok ki voltak zárva, így ott a liberalizmus élharcosának számító republikánusok domináltak, akik törvényt hoztak a teljes egyenjogúsításról nemre, bőrszínre és esetleges korábbi rabszolgastátuszra tekintet nélkül. A törvény elfogadását a Kongresszusban való részvétel feltételeként szabták meg a déli államok számára. Ezt Johnson elnök megvétózta, mivel alkotmányellenesnek tartotta és diszkriminatívnak a feketék javára a fehérekkel szemben.
Azonban vétóját három héttel később felülírták és a kiegészítés bekerült az alkotmányba. Pilon állításával szemben, aki szerint ez csak "helyes egyensúlyt teremtett a szövetségi és tagállami kormányzatok között" valójában ez komoly elmozdulás volt a központosítás, az államok szuverenitásának feladása felé. 

2. Az 1913-ban bevezetett szövetségi jövedelemadó egy későbbi lépcsőfok. A szövetségi kormányzat költségeit addig legnagyobbrészt vámokból fedezték. A progresszív liberálisok már többször megpróbálkoztak általános jövedelemadó bevezetésével, de azt a legfelsőbb bíróság alkotmányellenesnek minősítette (1895). Ezért inkább a vámok növeléséért küzdöttek. Ekkor Taft, aki egyébként konzervatív volt és nem támogatta a reformokat, borzalmas stratégiát választott, néhány republikánussal együtt úgy döntött, hogy inkább ők maguk indítványozzák a jövedelemadót lehetővé tévő alkotmánymódosítást, abban bízva, hogy úgy sem lesz meg a támogató többség. A korszellemet azonban erősen befolyásolta a szocialista ideológia ("Fizessenek a gazdagok!"), így a módosítás életbe lépett. Az elnök pedig gyakorlatilag nyilvánosan nevetségessé tette magát.
Nem beszélve arról, hogy a megadóztatni kívánt szupergazdagok - mint John D. Rockefeller, J.P. Morgan és Andrew Carnegie - gondoskodtak a jogi kiskapuról: a "jótékonykodó szervezetek" adómentességet kaptak. Ők pedig a vagyonukat ilyen "jótékonysági intézményekbe" helyezték, megtartva felettük a kontrollt, de kikerülve az adózási kötelezettséget.

Taft utódja Woodrow Wilson, akinek a nevéhez fűződik a Központi Bankrendszernek, a "Fed"-nek a létrehozása. Eltérően az államilag kontrollált jegybankok többségétől, a Federal Reserve vegyes állami-privát rendszerben működik. Már a Központi Bank elődjeit is sokan ellenezték, akik szerint a korrupció melegágyai voltak és az üzletemberek érdekeit szolgálták az egyszerű amerikaiakéval szemben, ugyanígy a jelenlegi rendszerrel kapcsolatban is sokak meggyőződése, hogy mivel a regionális központi bankok magánkézben vannak és ezek elnökeit a részvényesek választják, ez azt eredményezi, hogy a Fed irányítása gyakorlatilag egy szűk elit kezébe kerül. És ez a szűk elit határozza meg többek között az inflációs politikát. A fedezet nélküli pénznyomtatást Murray Rothbard egyenesen "legalizált pénzhamisításnak" tartja.
Több közgazdász és történész szerint is a világgazdasági válságok előidézésében és azok kezelésében is nagy a Központi Bank felelőssége.

dqffmouv4aaw-qu.jpg

De ha már az Európai Unióval való párhuzam az interjú témája,érdemes megemlíteni még Wilson migrációval kapcsolatos álláspontját is. A bevándorlás kérdése ekkor (is) fontos volt az amerikaiak számára és ellentétben Wilson progresszív elveivel, a többség ellenezte a Dél- és Kelet-Európából érkező, többségében szegény és írástudatlan emberek befogadását. Wilson persze nem látta problémának a fehér középosztályhoz való asszimilálódásukat, meg is vétózta az 1917-es bevándorlási törvényt, amit azonban a Kongresszus végül mégis jóváhagyott.

3. 1933-1938. Franklin Delano Rooseveltről sokaknak a New Deal jut eszébe. Ez az állami reformprogram a válság utolsó évében minden ellentmondásossága ellenére is kevés politikai ellenállásba ütközött. A 'Második Deal' (1935-38) már jóval hevesebb kritikákat kapott. A republikánusok mellett a konzervatívabb demokraták körében is megütközést keltett a föderális kormányzat növekedése, a szabályozási hevület, az elnök megnövekedett szerepe a törvényhozásban. Számos üzleti vezető is csatlakozott a New Deal-kritikus táborhoz. Többek meggyőződése volt, hogy a szabályozások úgy lettek megírva, hogy kedvezzenek néhány kivételes nagyvállalatnak.
Mises és Friedman Roosevelt politikájában Otto von Bismarckét látta visszaköszönni.

steplarge.jpg

Roosevelt nevéhez fűzödik a Pilon cikkében is felvetett 1937-es "court-packing". Mivel az elnököt frusztrálta, hogy a Legfelsőbb Bíróság több New Deal intézkedést is alkotmányellenesnek minősített, ezért javaslatot tett a bírói kinevezések megreformálására: ha egy bíra nem megy 70 éves kora felett nyugdíjba, az elnök joga egy további bírót kinevezni. Ezzel a módosítással azonnal 6(!) bírót is kinevezhetett volna. A konzervatívabb demokraták és a republikánusok hatalommal való visszaéléssel vádolták az elnököt és nem támogatták a tervét.

courtpackno.gif

Végül, de nem utolsósorban szólni kell még Roosevelt 6102-es elnöki rendeletéről, amit lehet, hogy nem túlzás az évezred rablásának nevezni.

Miért érdekes mindez?

Már az Európai Unió megalapításától kezdve megfogalmazódott az európai vezetők között az Amerikai Egyesült Államok mintájára létrehozandó Európai Egyesült Államok gondolata. Ha ez a gondolat, ez a terv lenne az irányadó Európában akkor könnyen megtörténhetne, hogy sok tekintetben az amerikaiakéhoz nagyon hasonló utat járnánk be. Ki-ki maga döntse el, hogy mennyire lenne jó döntés ez.

A bejegyzés trackback címe:

https://touche.blog.hu/api/trackback/id/tr8915494864

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása