A média minősége
Sokan jelezték, hogy esett a jobboldali médiák minősége. Mivel nem követem az összes orgánumot, ezért ezt egy az egyben nem tudom megerősíteni. Azt tudom, hogy például az online mandinernél ez mindenképp érzékelhető volt. Bulváros, klikkvadász címadások folyamatosan, időnként már az olvashatatlanságig eltúlozva. És kevesebb mély, elemző írás. Amikor pedig van ilyen, az a pörgő hírfolyamban, hamar "elsüllyed". Ezen gyorsan változtatni kellene. Nem emlékszem, hogy 5-8 évvel ezelőtt ez ilyen szinten működött volna.
Külpolitika eltolódása
Korábbi bejegyzésben írtam, hogy a külpolitika milyen kevés hatással van a választások kimenetelére, legalábbis tapasztalatom szerint. A választókat nem a Trumppal vagy Netanjahuval kialakított szoros befolyásolja elsősorban. Ugyanakkor viszont azt is megkockáztatnám, hogy hosszú távon Orbán Viktor nemzetközi megítélésére lehetnek negatív következményei. Az amerikai jobboldalon zajló viták, az ott jelen levő törésvonalak, az iráni háború, korábban a gázai háború mind olyan események, amiket nem érdemes egy nézőpontból értelmezni és fehéren-feketén megítélni .
Amíg az ukrán háborúnál Orbán Viktor jól pozícionálta magát - mindkét oldalt kritizálta, de jó kapcsolatban maradt mind az USA-val is, mind Oroszországgal is - ugyanezt pl. Gázával kapcsolatban már nem lehet róla elmondani. Persze, nem is várhatjuk el tőle, hogy a Közel-Keleten is béketeremtőként lépjen fel. Távolabb van tőlünk, mint Ukrajna, az érintettségünk is minimális. Ez ügyben sokkal inkább Trump felelősségét hangsúlyoznám.
Lényeg a lényeg, szerintem nem összeveszni kell (kellett volna) Trumppal és Netanjahuval, csak okosan, picit eltávolodni tőlük, jelezve, hogy nem "pendülünk velük egy húron" teljesen.
A történelmi emlékezet nem elég mély megváltoztatása
Ezen a téren komoly előrelépések történtek az elmúlt időszakban: például Bethlen István és Tisza István pozitívabb megítélése mint korábban vagy éppenséggel Nagy Imre és Károlyi "leértékelése". De lehetne említeni a magyar "őstörténeti kutatásokkal" kapcsolatos fejleményeket is. Ezek nagy előrelépések. Ami nem változott, az a modernizmus eszmei talapzata: 1848 megítélése.
Nem járok rendszeresen állami ünnepségre, politikai demonstrációkra vagy éppen békemenetre, de egy-egy alkalommal azért részt vettem rajtuk. Március 15-én talán összesen háromszor a 16 év alatt. Ami mindegyik alkalommal zavart, az a "narráció", a forradalmi események bemutatása. Az átlagnál kicsit olvasottabb, erős konzervatív nézeteket valló személyként kifejezetten nehezen viseltem ezeket a perceket. De talán nem is kell feltétlen "kőkonzervatívnak" vagy "történelem-fannak" lennie valakinek, ahhoz, hogy szkeptikus legyen azzal szemben, amiért papíron a forradalmárok harcoltak, elég a napi eseményeket, az "európai demokrácia" működését ismernie.
Nem akarom elvitatni a régiek áldozatvállalását vagy hősies küzdelmét, de egyre nagyobb szükség lenne 1848-49 (és 1867) árnyaltabb, részletesebb bemutatására. Kétlem, hogy az emberek többsége tisztában van a '47-esek / '48-asok / '49-esek vitájával vagyis azzal, hogy a társadalmat megosztotta a konfliktus és hogy nem igaz, hogy egy emberként felsorakoztak volna Kossuthék mögé.
Megértem, hogy nehéz változtatni olyan üzeneteken, amit már évek, évtizedek óta képvisel valaki. Azt is értem, hogy nagyon mélyen benne van az emberekben március 15, Petőfi, Görgei stb. kultusza. Nem is feltétlen várom, hogy Orbán Viktor a Dessewffy-ekről, Apponyi Györgyről vagy Zichy Ferencről beszéljen ilyen eseményen, de valamennyi teret kellene adni a 48-kritikának, a konzervatív, aulikus nézeteknek is a közvéleményben. Akár úgy, hogy legyen egy forradalom-ellenes "történelmi iskola", ami ezt nyíltan képviseli, képviselheti és ami nincs árulónak és idegenszívűnek bélyegezve már elindulásakor.
